Születünk örömmel
Küzdenünk kell örökre
Oh, te földöntuli erö
Nekünk mar fogytan az erönk
Miert teszed ezt velünk,
Mi igy is eleget szenvedünk
Mikor szivünk teli van örömmel
Rank szallsz mint egy sas,
Orjasi körmökkel.
Pusztitasz embert, allatot
Sorsunkat,lelkünket
A melybe rangatod.
Le oda a sötet helyre
Ahova az ördög is
Nem szivesen megy le.
A föld melyeben
A pokol közepeben
Csobogva folyik a lava
Mindent elpusztit
Mint egy gyilkolo larva.
Gyötrö sohajok
Illanva szallnak fel
A forro gözben,
Az eg felett gyülve,
Lassan kihülve,
Cikazva,kristalyosodva
Hullanak vissza a földre
A boldogsagos szabadsag
Amire ember,allat vagyik,
Melle meg a szeretet
Ami sokszor hianyzik.
Keserüsegnek mondjak,
Banatba burkoljak
Elveszed töllünk
Ezt a keves szepet,
Sujtasz vele minden elölenyet
Ha erezned azt a fajdalmat
Amit rank arasztasz,
Tudnad rögtön
Hogy rosszul valasztasz.
Jobb sorsot erdemlünk
Nem ez a mi erdemünk
Boldogsaggal pompazva
Megertessel formazva,
Elhetnenk eletünk vegeig
A vegtelen remenysegig.
Talan egyszer rajössz,
Ott fent a magasban
Mennyit szenved a mai nep
Ott lent a katlanban.
A sohajok hidjan
A feleggek tornacan,
Könyörgünk neked,
Hozz bekesseget, fenyeseget,
Az egesz emberisegre.
V.Zoltan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése