Az igaz baratsag

A baratsag az nagy szo,
De öszinte, es maradando.
Senki elnem veheti a Vilagon,
Az igazi draga baratsagot.
Az igaz baratsag lelkünk forrasa,
Nemes gondolatok, csengö csobogasa.
Tisztabb mint az Alpesi patak,
Ami eletünk vegeig, soha elnem apad.

Hosszu kedves napok,evek kellenek,
Hogy a tartos baratsag meglegyen.
Nem aruljak penzert a vasaron,
Mert megfizethetettlen az egesz Vilagon.
Öszinteseg,szeretet, megertes a titka,
Mely szivünk kapujat, kulcsnelkül nyitja.

Kristalyos atlatszo burokban vannak az erzesek,
Benne születnek meg, a megertesek.
Önzetlen segitseg,megertes,hala,
Folydogal testünkben,lelkünkben,
Soha megnem allva.

Ez egy olyan gyönyörü kapcsolat,
Amirol sokan csak almodnak.
A csalad az ember legnagyobb kincse,
De barat nelkül elni, abban öröm nincsen.
Ahogy a tiszta lelkek vonzodnak egymashoz,
Forro szeretet tölti be a baratsagot.

Egyedül, vedtelenül, soha nem vagyunk
A jo barat lelke velünk van, mint az arnyekunk.
Mikor szivünk összeszorul a bajban,
Ö mindig ott all az arnyekban.
Tölti belenk a remenyt,a sok josagot,
Meleg szivünkben erösiti az igazsagot.

Ahogy a Nap keleten felkel,
Kibujva a kis kuckolyabol,
Fenye beragyogja az örök baratsagot.
Ahogy az este közeleg, a feny halvanyodik,
De az igaz barat megnem valtozik.
Az irigyseg, gonoszsag rombolo hatasa,
Sem tudja elszakitani a hü, barati tarsat.
Örömmel kelünk fel minden reggel,
Mert a baratsag öre, ovja az emberi lelket .

Ha egyszer az igazit megtalaljuk,
Apoljuk,örizük, ezt a draga kincset,
Mert ekes mint egy dragakö,
Hiszen parja, sehol nincsen.
Erzelmeink csobogva minta a forro lava,
Gondol mindig, az igaz hü baratra.
Eletünk vegeig halasak leszünk,
Sirunkban nyugodva, megpihen a lelkünk.

V.Zoltan