Pumpika a pici fekete golya

Szomoru a pici fekete golya,
Mert nincs rajta a bugyogoja.
Lecsuszott rola, repüles közben,
A szel elvitte, es libeg a sötet felhökben.
Megszeppenve ballag a feszkebe,
A golyamama lesi aggodo szemevel.
Hat te hol jartal, Pumpika,
Hol van papa bugyogoja.
Kettö krajcarert vette a vasarban,
Hogy felne fazz a szantasban.
Ha hazajön nem is merem mondani,
Mert szarnyaval elkezd majd csapkodni.
Csörevel majd nagyokat klappogva ,
Mozgatja az agakat a sarkokban.

Golyamama alig hogy kimondta,
Megjelent golyapapa, szarnyait borzolva.
Asszony, - rossz volt ma a kapasom,
Nincs beka,siklo, üres a zsakom.
Kongg majd a begyünk,
Jaj Istenem!- mi lessz velünk.
At kene menni a szomszedba,
Mert nincs semmi tartalekban.
Na, -ugylatom hullanak a levelek,
A nyarnak vege, szükös lessz az elelem.
Asszony! - keszülödjünk mi is az utra,
Mint a többi feszek lakoja.

Pislogva, remenykedik a pici golya,
A feszek sarkaban megbujva.
Talan,- nem latja meg a Papa,
Hogy meztelen lett a hasam.
Külömben is mindig fazok,
A hidegben csak ugy citerazok.
Ha indulunk messze Afrikaba,
Utközben figyelem majd a tajat.
Biztosan lessz valahol egy bugyogo elhagyva,
Belebuvok, meggumizom, hogy elne haggyam.

V.Zoltan