Erzesek.

Az öröm

Csodalatos erzes
Az öröm,
De szivünkböl hamar kiröppen,
De a nagy banat,
Szomorusaggal bekötve
Örökke,
A szivünkben megmarad.

A keserüseg

O, termeszet miert teszed ezt velünk,
Mi emberek igy is eleget szenvedünk.
Miert nem adsz embernek allatnak,
Boldogsagot,egeszseget,eröt,
Legalabb addig amig felnöl.
Utana ugyis magunkra maradunk,
Eletunk vegeig csak viaskodunk.
Büntetsz minket, kegyetlenül,
Elveszed töllünk amit szeretünk.
O,sors miert irtad le fekete betükkel,
Hogy csak jatszol a lelkünkel.
Szivünk könnyedzik sorvadva,
Busulo fejünket,
lehajtjuk kokadva.
Arra kerünk csak teged
Legalabb vedd meg a gyengeket.

A bucsuzas

Bucsu utan jön a szomorusag,
Abban nincsen hazugsag.
Ahogy a könnyek gördülnek,
Lelkünk igaz lakoi megkönyebülnek,
Ha eljön a viszontlatas,
Nekünk az a megvaltas,

V.Zoltan